1935

A miskolci gólyaaffér!

Miskolc, december 20.

 Peczérvölgyi Samu cikke

Félix Béla gondterhelten nézett babakocsi gyárának igazgatói irodájában munkatársaira. Uraim, az utolsó negyedéves eladási mutatóink csapnivalóak. Majd a felére estek vissza! Itt Miskolcon néhány éve még egyeduralkodók voltunk babakocsikban, most meg hozzák be külföldről az import angol, német babakocsikat és a kisgyermekes családok inkább azokat veszik. Mintha nem lenne mindegy annak a kölyöknek, hogy mibe tolják? Valamit ki kell találni, hogy újra felhívjuk magunkra a figyelmet, mert az újság hirdetés már nem elég.

– Főnök! Mi lenne, ha valami élő állattal reklámoznánk a céget – szólt közbe az egyik alkalmazott. Például gólyával, a gyerekek úgy is szeretik nézegetni az állatokat, elcipelik a szüleiket is, meg a gyereket úgy is a gólya hozza, ami már külön is beleillik a cég profiljába.

– Ez az! Csapott az asztalra Félix Béla! Szerezzetek egy gólyát…

899618 1x2

…Nagyjából így történhetett, hogy a Félix-féle gyermekkocsigyár, Kazinczy-u. 15. – (Főpostával szemben) valahonnan szerzett egy gólyát és eleven cégtáblaként kezdte használni, hisz a reklámért mindent. A cég udvarában Félix Béla lefűrészeltette egy vén fa koronáját, a csonka törzsre gólyafészket rakatott, majd az így gondosan előkészített madárszállásba belerakatta legújabb „alkalmazottját”. A nevezetes madarat aztán állandóan ott lehetett látni a gólyafészekben, amint az utca fölé jó magasan kiemelkedő fa tetején trónolt és akár jó idő volt, akár rossz, a szimbolikus madár ott állt a magasban. A gyermekkocsigyártó elérte a kívánt célt. Mindig sok kíváncsi ácsorgott a ház előtt és leste-figyelte a nevezetes madár mozdulatait.

A csődület láttára egyszer odament a házhoz egy Domján Lajos dr. nevű úr, aki úgy vélte, hogy állatkínzás folyik, mert szerinte a gólya két lábánál fogva oda van erősítve, hogy el ne repülhessen, és álló helyzetében szolgálhassa az eleven reklám céljait. Bement tehát a céghez és kérte, hogy bocsássák szabadon a gólyát. Kérését megtagadták. Domján doktor erre megkereste az őrszemes rendőrt, elpanaszolta neki az esetet és arra kérte, hogy avatkozzék be, hisz Félixéknél állatkínzás folyik. A rendőr el is ment a gólyás házhoz és utasította a tulajdonost a gólya „kötelékeinek“ feloldására, de a gyáros mosolyogva jelentette ki, hogy erőszakról szó sincsen, a gólya szabad, a fészekhez nincs odakötve.

babakocsi

– Ha a biztos úr ezt nem hiszi el – mondotta, látva a rendőr erős hitetlenkedését, – itt a létra, tessék felmenni és személyesen meggyőződni a dologról… Így is történt. A hosszú létrát a fához támasztották, a rendőr pedig a közben sokszázra megnövekedett utcai szájtátók élénk figyelme közepette kezdett felfelé kapaszkodni. Amikor a merészen magasba törő hatósági személy mintegy fejhossznyira megközelítette a csendesen mélázgató gólyát, a hosszúlábú madár hirtelen és váratlanul megelevenedett és csőrével egyszer, de olyan nagy erővel sújtotta képen az ártatlan rendőrt, hogy az szó nélkül lefordult a létráról. Arcából, amelyet nyomban patakként öntött el a vér, nagydarabot csípett ki az állatvédő által oly hevesen védelmezett vadmadár.

gólya

A vérengzés miatt a rendőr rögtön jegyzőkönyvet vett fel és beadta a feljelentést a gyermekkocsi gyáros ellen, hatósági közeg elleni erőszak miatt, mivel a cég „alkalmazottja“ volt a tettes, aki felelősségre nem volt vonható, ezért a gazdája tartozik minden felelősséggel. Félix Béla pénzbírságot kapott, a gólyát el kellett engedni, a babakocsigyár eladási mutatóit sajnos nem ismerjük!

reggeli hirlap, 1928. július (37. évfolyam, 147 172. szám)