1918
A miskolci Bergestelle, a tolvajok paradicsoma!
Miskolc, október 28.
Peczérvölgyi Samu cikke
Miskolc, ezekben a világháborús időkben, évek óta kitűnő közellátási munkát végez. Nagy Ferenc, volt polgármester, majd főispán, jelenleg az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke vezetésével kialakított rendszer bátran mondhatjuk, hogy modell értékű az egész ország számára. Mezőgazdasági (zöldségtermelő-, sertés- és csirketelep, malom, és egyéb élelmiszeripari) üzemeket hozott létre a város, cipő, ruha készítő vállalatokat alapítottak. A miskolci közélelmezési és közellátási minta mára országos hírű lett. Nemrég Aradról volt Miskolcon egy küldöttség, hogy helyszínen tanulmányozza a világháborús körülmények között is jövedelmező módszert. Nemcsoda, hogy Miskolcnak eddig nem volt élelmezési, közellátási gondja. Nem olyan régen Ausztriából jöttek gyermekcsoportok a városba nyaralni, hogy egy kicsit fel „hizlalják” őket.
Természetesen a háborús időkben a katonaság is rendelkezik hadseregellátó intézményekkel. Ez Miskolcon a Bergestelle, az Anyagóvóhely. A miskolci Bergestelle a gömöri pályaudvar mögött, a marhavásártér területén van, hatalmas barakképületek, irodahelyiségek, katonailag fontos intézmények egyéb berendezkedései tartoznak hozzá. Tudni kell, hogy a Bergestelle milyen fontos intézménye a katonai szervezetnek. Ide kerülnek a harctéren használt és összeszedett anyagok, fehérneműk, ruhák, csizmák, bakancsok, köpönyegek és mindenféle katonai felszerelés, ami javításra, tisztításra, fertőtlenítésre szorul. És amikor a szennyesen, szakadtan megérkezett anyagokat fertőtlenítik, megtisztítják s kijavítják, akkor be kell pontosan raktározni, hogy pótolják a hadseregnél mutatkozó hiányokat és a már használhatatlanná vált anyagokat is kellőképpen hasznosítsák.
A miskolci Bergestelle többszáz embernek ad munkát. Az Anyagóvóhelynek van varrodája, cipészete, szabósága, asztalos műhelye, dolgoznak itt kerékgyártók, ácsok, kovácsok, bádogosok, szíjgyártók, szűcsök és még sorolhatnánk. A szomorú tapasztalat, hogy nemcsak ezen mesterségek képviselői a szorgos munkásai a Bergestellének, hanem a tolvajok is. Gyakorlatilag az évek alatt több tonna kijavított, megfoltozott, megtalpalt, megvarrt áru tűnt el innen. A katonaság és a polgári rendőrség csak fut a tettesek után, néha sikerrel.
Idén már májusban is letartóztattak egy tolvajszövetkezetet az Anyagóvóhelyen. Hónapok óta nap, mint nap tűntek el a Bergestelléből az ott levő anyagok. A legéberebb kutatás sem vezetett soha eredményre. Ezrekre megy az ellopott ruházati és felszerelési cikkek ára, amit egy jól vezetett tolvajtársaság vitt el a raktárakból. Egy véletlenen buktak meg! A Búza téren két katonai egyén zsákokat kínált megvételre a kofáknak. Az arra menő Rosenfeld és Juhász katonai detektívek meglátták őket s feléjük közeledtek, mire az egyik kereket oldott, de a másikat sikerült, elcsípni s mivel semmiféle igazolványa nem volt, előállították a katonai rendőrségen. Ott már, mint régi ismerőst üdvözölték a katonát, ki nem volt más, mint Paszternák János 34. gy. ezredbeli gyalogos katonaszökevény. Kihallgatása során megnevezte a társát, ki szintén katonaszökevény, Sebők József 10-es honvéd. Paszternák azt vallotta, hogy a zsákokat egy gyerektől vette, akinek két nő adta át a Bergestelle kerítésén. A nők valószínűleg ottani női munkások. Ezen a nyomon indultak el a rend éber őrei. Rosenfeld katonai detektív kinyomozta a 10 éves fiút, akitől a zsákokat vették a katonák és a gyerek kihallgatása alkalmával kitűnt, hogy nagyarányú rendszeres lopás folyik a Bergestellében. Több napi munka eredménye egy bűnös szövetkezet leleplezése lett. Kiderült, hogy egy tolvajtársaság alakult a Bergestelle-i női munkások között, akik loptak mindent, amit csak tudtak: vászonzsákokat, sátorlapokat, lepedőket, köpenyeket, csizmákat, bakancsokat stb. Leginkább a ruhájuk alá kötve hozták ki a kapun a lopott dolgokat. Természetesen azonnal letartóztatták az egész varrodát és addig kérdezősködtek „kedvesen”, amíg minden elkövető meg lett.
Most meg 4 orosz hadifoglyot(!) fogtak el a katonai rendészek, akik alaposan gyanúsíthatók, hogy benti dolgozók segítségével jó pár hónapja fosztogatják a Bergestelle raktárjait. Olyan jól ment a bizniszük, hogy az Arany János utcában pazarul berendezett lakást béreltek és esténként fenemód költekeztek az éttermekben, kocsmákban.
Egy szó, mint száz a Bergestellében történtek azt bizonyítják, hogy a polgári közellátás és a katonai közellátás között van némi különbség. A katonai érdekes módon kicsit slamposabb!