1965
A körkapcsolás bosszúja!
Budapest-Miskolc-Sopron, július 1.
Peczérvölgyi Samu interjúja Ludas Matyival
Borsod-Miskolczi Est: Kedves Ludas Matyi mit szól a rádiós sportközvetítések új vívmányáról, a körkapcsolásról?
Ludas Matyi: Én a körkapcsolásos sportközvetítést nem szeretem. Technikailag nagyon lenyűgöz a körkapcsolás, a riporterek feladatuk magaslatán állnak, de én az egészet mégsem szeretem, mert olyan ideges leszek tőle, hogy az eget is nagybőgőnek nézem.
Borsod-Miskolczi Est: Érdekes amit mond. A körkapcsolásnak épp az az előnye, hogy több helyszínen sem marad le semmiről a hallgató, nem?
Ludas Matyi: Nem! Ugyanis mindig ott történik valami érdekes, ahonnan éppen nem közvetítenek, az ördögbe is. Hallgatom a pesti mérkőzés közvetítését, csurom egy unalom az egész, mondja is a riporter, hogy alacsony a színvonal, semmi iram, csak egy-egy jól sikerült partdobás élénkíti a sivár meccset. Azazhogy pardon: a találkozót. Mert már csak „találkozó” van. Meccs, mérkőzés, viadal, csata, ütközet, tusa, vetélkedő, küzdelem – nincs. Csak találkozó. Ami éppen nagyon unalmas, amikor közvetítik. Szegény riporter erőlködik, hogy legalább a hangjának erejével lebilincseljen, de a pályán semmi. Tíz percig küzd az unalmas játékkal, akkor aztán így szól: most pedig átadom a szót Sopronnak. És érezni lehet a hangján, mennyire örül a szerencsétlen, hogy kínos feladatától megszabadult. No de figyeljük csak a soproni találkozót. Jelenti a riporter, hogy most éppen semmi érdekes nem történik, hanem az imént, mialatt pesti kollégája beszélt, nagy izgalmak voltak. És hadarva gyorsan felsorolja, hogy Somberek negyven méterről lőtt egy gólt, hogy Szepetneki húsz embert kicselezve a bal felső sarokba fejelte a labdát, továbbá, hogy a közönség berohant a pályára, és tömegverekedés tört ki, négy súlyos sebesülttel, és még továbbá, hogy kisebb földrengés volt, melynek során a labda egy nagy lyukban eltűnt.
De most, amikor közvetít, éppen nincs semmi érdekes, pilincka folyik, a játékvezető állva elaludt, át is adja a szót Miskolcnak, hátha ott akad valami érdekes. Miskolcról azt jelenti a riporter, hogy szép napos idő van, enyhe déli széllel, más érdekes éppenséggel semmi sincs, a fiúk álmosan és fáradtan tologatják a labdát. Ellenben mialatt a soproni riporter beszélt, remekbe szabott támadások voltak, Suhajda egy pompás támadás végén egymaga és egyidejűleg három gólt lőtt, abból kettőt kapásból, egyet Oxforddal, fejjel lefelé. És mialatt a soproni riporteré volt a szó, azalatt Miskolcon egyelőre ismeretlen okból tűz ütött ki a tribünön, amit azonban szerencsére hamarosan eloltott az a szökőár, amely a pályán tört elő. Jelenleg azonban már sajnos sivár a helyzet, mert a találkozó lassan-lassan unalomba fullad, át is adja a szót Pestnek, hátha ott történik valami érdekes. Pesten persze semmi érdekes, panaszkodik a riporter, hogy néhány perce már elviselhetetlenül unalmas a játék, ám mialatt Miskolcé volt a szó, az igen, akkor aztán voltak események, hajjaj! És gyorsan elsorolja, hogy mi minden történt akkor, amikor Miskolcé volt a szó, hogy Kenderesi potyagólt kapott, s emiatt fel akarta akasztani magát a kapufára, nem sokkal később űrhajón 150 drukker szállt le a Marsból, két percig állt is a játék a váratlan vendégek miatt, továbbá Schaffer Spéci hatvan méterről lőtt egy bombagólt, de a játékvezető nem adta meg, mert közben kilenc meztelen Ziegfeld görl rohant be a pályára, isten tudja honnan. Most azonban, amikor közvetít, sajnos semmi érdekes, ellaposodott a játék, az egyetlen esemény az, hogy lassan alkonyodik, át is adja a szót Sopronnak… És így tovább.