1965
A Gestapó-tolmács börtönben, a rendőrség szégyenben
Miskolc, április 25.
Dudujka Pál cikke
Az elmúlt egy évben sorra „esnek ki a csontvázak a szekrényből”. Már húsz év eltelt a nácik és a nyilasok gyilkos őrjöngése óta, valamiért azonban csak most vesznek elő egyeseket tömeggyilkosságokban való bűnrészesség gyanújával. E körbe tartozik egy sajóbábonyi házaspár, akikről mint kiderült, álnéven éltek, s egyikük korábban a fővárosban, a svábhegyi Gestapónak dolgozott tolmácsként. Minthogy a bíróság megítélése szerint mindketten hozzájárultak több ellenálló, illetve zsidó származású személy letartóztatásához, most mindketten súlyos börtönbüntetést kaptak.
Schlei Mihály 1944 júniusában 22 évesen került a svábhegyi Gestapóhoz tolmácsként. A sváb fiút ahhoz az osztályhoz osztották be, amely ellenállócsoportok felszámolásával, valamint zsidóbújtatási, rémhírterjesztési ügyekkel és külföldi levelezéssel foglalkozott. Ebből adódóan számos házkutatásnál és kihallgatásnál szerepelt tolmácsként. „Hivatali” működése során ismerte meg későbbi „feleségét”, özv. Bischof Sándornét, aki érdekes módon azért került a svábhegyi Gestapóhoz, mert zsidóbújtatás miatt feljelentették. Tény, mi tény: az akkor fiatal özvegyasszony lakásán valóban bújtatott zsidókat, de izraelita vőlegénye megmentése érdekében hamis igazolványokat és okiratokat is beszerzett, sőt még keretlegényeket is megvesztegetett, hogy így kerülje el kedvese a munkaszolgálatot. Bischofné kihallgatásán Schlei is közreműködött tolmácsként és miután segített szabadlábra kerülésében, szerelmi viszony alakult ki közöttük.
Schlei és újdonsült szeretője a bíróság megállapítása szerint később többek letartóztatásában működtek közre feljelentőként, vagy más minőségben. Elsőként 1944. november 15-én játszottak szerepet a Bajcsy-Zsilinszky-féle ellenállásban résztvevő Szávai Edit és szülei letartóztatásában. A vád szerint Schlei a kihallgatás során a leányt arcul ütötte és azzal fenyegette meg, hogy ha továbbra sem megfelelően válaszol, levetkőzteti és a hideg zuhany alá állíttatja. Máskor azzal próbálta vallomásra bírni, hogy közölte: előtte fogják kivégezni a szüleit. Szávaiék végül Sopronkőhidára kerültek, ahol szerencsés módon felmentették őket az ellenállás vádja alól.
Schlei a vád szerint 1944. december első felében barátai információi alapján zsidóvagyon bújtatása címén feljelentett egy Kaszab Andor nevű módos vállalkozót, aki 100%-os hadirokkantként mentesült a zsidótörvények alól. Schlei gestapósokkal együtt részt vett Kaszab, annak felesége és leánya letartóztatásában, majd távollétükben kifosztotta lakásukat, s onnan társaival együtt 10 ezer pengőt, 2 db briliáns gyűrűt, 3 db brosst és más értékeket vett magához.
Ekkor már közel jártak a szovjet csapatok, így a Gestapó budapesti működését megszüntette. Schlei és Bischoffné azonban továbbra is együtt maradtak, majd a világháború végeztével együtt bujdostak a rendőrség elől. Schlei már 1945-ben nevet változtatott, egy ismerőse halottnak hitt testvérének iratait felhasználva Kocor Sándor álnéven még feleségül is vette Bischofnét. 1948-ban azonban immár mindketten nevet változtattak. Egy kecskeméti bélyegzővel és aláírással ellátott üres házassági anyakönyvi kivonatot felhasználva és hamis születési adatokkal kitöltve ettől kezdve, mint Kovács Sándor és Kovács Sándorné szerepeltek egészen tavalyi letartóztatásukig.
Schleiék hosszas vándorlásuk után 1957-ben kerültek Borsodba és 1960 óta „Kovács Sándor” a sajóbábonyi kisvendéglő vezetőjeként, „Kovácsné” pedig a vendéglő szakácsnőjeként, illetve a 10. sz. presszó vezetőjeként dolgoztak a közért. Példamutató munkájukkal mindenki meg volt elégedve, „Kovács” három alkalommal kapott Kiváló dolgozó oklevelet, többször dicséretet és pénzjutalmat.
Tavaly aztán valahogy a rendőrség látókörébe kerültek és 1964. április 1-jén mindkettőjüket előzetes letartóztatásba helyezték. A húsz évig vakságban élő rendőrség hirtelen mindenről tudott: Gestapó-beli szolgálat, feljelentések, kifosztások, okirathamisítás, minden. Novemberben aztán monstre tárgyalás kezdődött, amelyet részben Miskolcon, részben a fővárosban tartottak meg. A bíróság előtt Schlei csupán tolmácsi működését ismerte be, „nejével” együtt azonban tagadta, hogy bárkinek az elhurcolásában szerepe lett volna. A Miskolci Megyei Bíróság tegnap hirdetett ítéletet felettük. Schlei Mihályt Gestapó kötelékében, szolgálatvállalással és emberek törvénytelen kivégzésében vagy megkínzásában részességgel elkövetett háborús bűntettben, valamint köz- és magánokirathamisításban találták bűnösnek, amelyért 12 év börtönt szabtak ki a vádlottra. Özv. Bischofnét emberek törvénytelen kivégzésében, megkínzásában való részességgel elkövetett háborús bűntett, köz- és magánokirathamisítás miatt 7 év börtönre ítélték.
Az igazságszolgáltatás tehát lecsapott a bűnösökre és számos régóta megválaszolatlan kérdésre adott választ. Egyre azonban nem: miért kellett húsz évet várni minderre? Miért nem folytatták le ezt az eljárást is 1945-ben? Hogyan vezethették meg a rendőrséget két évtizeden keresztül, s élhettek, mint hal a vízben, tisztes állásban, álnév alatt? Bárhogy is történt, csibésznyelven szólva nagy égés ez a népi demokratikus államnak és peresze eszméletlen nagy égés a rendőrségnek…
Az utaztató megjegyzése:
A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Schlei Mihály büntetését 9, özv. Bischof Sándornéét 6 év szabadságvesztésre változtatta.