1937

A Festetics-féle nyilas párt botrányos nagygyűlése

Miskolc, február 22.

Mint ahogy beszámoltunk a február 19-ei véres nyilas-szocdem verekedésről, – amikor egy 14 éves gyereket is meglőttek -, most 22-én újra félelemmel kell tekintenünk a tegnap eseményeire. A 19-ei történések fényében Miskolc közvéleménye joggal gondolta és várta, hogy a február 21-én bejelentett Festetics-féle nyilas zászlóbontó nagygyűlést betiltják, de nem így lett. Tasnády Antal államrendőrségi főtanácsos, a miskolci kapitány­ság vezetője úgy nyilatkozott, hogy a nyilasgyűlés előre bejelentett esemény és megtartható. Megfelelő karhatalomról természetesen gondoskodik a rendőrség.

Tegnap, február 21-én 11 órára hirdetett nyilaskeresztes zászlóbontó nagygyűlést a Koronaszálló nagytermében rendezték. A kora reggeli óráktól gyűlt a tömeg a helyszínen és a nyilas-szimpatizáns résztvevőkön kívül – számosan más településekről, városokból érkeztek – a szociáldemokraták is jelentős számban megjelentek. Az egyébként is pattanásig feszült légkört tovább súlyosbította a két nappal korábbi események. A rendőrség teljes készültséggel vonult a Korona szálló elé s megpróbálta megakadályozni a két tábor összecsapását, vajmi kevés sikerrel. A kora reggeli óráktól már látszott, hogy valami készül és az összetűzés elkerülhetetlen. A tömeget a rendőrség vissza­szorította és a Koronaszálló épülete felé lezárta az úttestet.

festetics sándor
gróf Festetics Sándor

A nagygyűlés hall­gatósága már 9 órától kezdve szállingózni kezdett a szálloda nagytermébe. A rendőrök és a szállodában a rendezőség mindenkit igazoltatott, csak számozott jegyekkel lehetett bejutni a terembe, úgy, hogy a tényleges meghívottaknak egy jelszót is be kellett mondaniuk. A jelszó ezen az alkalmon a „Hermann” volt (Hermann Imrére, a nyilas ügyész nevére utalt).

A kint rekedt szocdem tömeget a rendőrség nem tudta féken tartani és a helyszínen tumultuózus jelenetek ját­szódtak le. A két fél természetesen másként mondta el a történetet. A nyilasok szerint kilenc óra tájban Reisinger Ferenc képviselő vezetéséve mintegy száz­főnyi tömeg hatolt be az előcsarnokba. A bokszerekkel, bűzbombákkal, kátrá­nyos folyadékot tartalmazó üvegekkel felfegyverzett szocialisták részt akartak venni a gyűlésen, s mikor a nyilasok 8-10 főnyi rendezőgárdája a jegyeket kérte, előkerültek a bokszerek. A munkások megsebesítették Szabó József földmű­vest és egy rendőrt kátrányos folyadékkal öntöttek le. Erre a nyilasok kérésére bevonult a rendőrség és kardlappal távolította el a benyomuló szocialistákat.

Reisinger Ferenc képviselő az incidens lefolyását a következőképpen mondta el: „Harminc-negyven ember élén fél tíz óra tájban akartam a Korona-szállóba jutni. Nyolc-tíz nyilas jegyet kért tőlünk, de arra hivatkoztunk, hogy a gyűlés plakátja szerint mindenkit meghívtak. A vita során egy nyilas revolverrel a szocialisták közé lőtt, mire verekedés támadt, a nyilasok pedig karhatalom után kiáltottak”. A szocialisták között volt Kopácsi Józsefné, Kopácsi Sándor anyja is. Kopácsiné nekiugrott az egyik nyilasnak és ököllel arcába sújtott. A verekedés áltanossá vált és ezalatt hatoltak be az előcsarnokba a rendőrök. A szocialisták hiába hi­vatkoztak arra, hogy a nyilvános gyűlésre mindenkit meghívtak, a rendőrök el­állták a szocialisták útját és megvédték a nyilasokat. „- Közben megállapodtam Abonyi rendőrfelügyelővel, hogy embereinket kihozom az előcsarnokból, – folytatta Reisinger – de Abonyi József nem várta meg felszólításom eredményét, az udvari kis ajtón rendőreivel behatolt. Ekkor egyik nyilaskeresztes papirosban kulimászt dobott felénk és a zacskó egyik rendőr arcát érte. Erre a rendőrök kardot rántottak és kiverték embereinket az előcsarnokból. Nem igaz az a hír, hogy a nyilaskeresztesek megvertek minket, az igazság az, hogy az előcsar­nokban lévő nyilaskereszteseket alaposan felpofoztuk.”

reisinger ferenc

A véres verekedések során Kiss VI. Imre közrendőr, Joó Kálmán és Kéres József rendőrőrmesterek könnyebben megsebesültek és 15 polgári személy is megsebesült. 10 órakor kezdett normalizálódni a helyzet, a közönség is lassan bejutott és elfoglalta helyét a teremben. A teremben lévő emelvényen öt széken öt párna feküdt, amelyet különféle gyalázkodó képek díszítettek, különféle jelmondatokkal. Hasonló jelmondatú rajzok függtek a páholyok karfáján is. Pont 11 órakor vonult be gróf Festetics Sándor vezetésével a nyilasok vezérkara. A közönség „Bátorság! Kitartás!” kiáltással, felemelt karral üdvözölte őket. A gyűlés megnyitása előtt Bátori Gyula alelnök felszólította azokat, akik rendzavarás céljából jöttek el távozzanak önként. Valaki elkiáltotta magát: „Zsidó újságírók kifelé!” Ezután Herman Imre, a nyilasok ügyésze, a sajtóasztalnál figyelmeztette az újságírókat, hogy csak igazat írjanak, különben liberális újságíró többé a lábát be nem teheti a nyilasok gyűléseire.

Markovits Péter elnök, aki rossz magyarsággal beszél, megnyitotta a közgyűlést s kijelentette, hogy a nemzeti szocialista párt ököllel akar nekimenni mindenkinek, aki elárulja az Istent, hazát és a családot. Herman Imre kijelen­tette, hogy a nyilasok nem akarnak törvénytelenséget. Szemben állnak a kapitalizmussal, de nem teljesen ellenségei a tőkének, új szociális rendet akarnak és ezt a rendet el is fogják érni, hiába tör ellenük a liberális sajtóhatal­masság. Ezután Festetics Sándor, aki fekete ruhát, zöld inget és nyilaskeresz­tes nyakkendőtűt, viselt, állt fel szólásra. Mindenekelőtt kijelentette, „…hogy bár Markovits, a miskolci nyilasvezér nem beszél jól magyarul, ő jobban szereti azt, akinek a szíve magyar, mint azt, akinek a nyelve magyar.” Lehetséges, hogy esz­méiket Németországból importálták, de ez se szégyen. A kereszténység és a parlamentarizmus is idegen földről került Magyarországra. Balog Imre vasmunkás, a következő szónok, bejelentette a munkásság csatlakozását a párthoz, majd Dücső Jánosné, a nyilasok női táborának vezére Eckhardt, és Dinnyés ellen szólalt fel. Nem kér tanácsot Eckhardtól, aki estéit a Moulin Rouge-ban tölti, sem pedig Dinnyéstől, aki naphosszat a Bala­ton-kávéházban ül. Ezek sohasem beszélnek a Weiss Manfrédok ellen. A nyilasok a zsidókérdést intézményesen akarjak megoldani. Bátori Gyula ezután a miskolci szervezkedésről számolt be, majd Dücső Jánosné ismételt buzdító felszólalásával ért véget a gyűlés.

dücsőné
Dücső Jánosné

A gyűlés után még órák múlva is lovasrendőrök járták a miskolci utcákat és vigyáztak arra, hogy rendzavarás ne történjék. Délután két órakor volt az ipartestületi elöljárósági választás és Reisinger képviselő közben­já­rá­sá­ra volt szükség, hogy a választásra siető iparosokat a rendőrség átengedje. Másnap este 9 óra tájban az előző napok folyományaként Ronzik Ferenc miskolci nyilasszimpatizáns napszámos vállon szúrta Freund Salamont. Freundot elsősegélyben részesítették, majd mindkettőjüket előállították. Freund elmond­ta, hogy Ronzik őt az utcán szemen köpte. Ronzik azzal védekezett, hogy igen náthás, az utcán nagyot tüsszentett, ebből keletke­zett a baj. A rendőrség az ügyben vizsgálatot indított.

Az utaztató megjegyzése:

A két világháború közötti korszakban a magyar politikai élet szélsőséges jobboldala rendkívül polarizált volt. A Tanácsköztársaság után létrejött MOVE, ÉME, ABC után számos fajvédő ideológiájú politikai csoportosulás létezett. A Festetics féle párton kívül, Böszörmény Zoltán, Pálffy Fidél, Meskó Zoltán, Taby Árpád, vagy 1928-ig maga a későbbi miniszterelnök Gömbös Gyula is hasonló ideológiájú politikai tömörüléseket hozott létre. Ezek az erők gyakran szövetketek, majd szétváltak. Később Szálasi Ferencnek sikerült a magyar szélsőjobbot egységesíteni.

hnet image
A Nemzeti Bocialisták nem játszottak szerepet a magyar politikában

FESTETICS SÁNDOR gróf: Tolnai gróf Festetics Sándor Ágost Dénes (Dég, 1882. május 31. – Balatonrendes, 1956. szeptember 12.) politikus, hadügyminiszter; hitbizományi nagybirtokos, gróf Károlyi Mihály sógora. A főrendiház örökös tagja, a magyar nemzetiszocialista mozgalom megalapítója.

REISINGER FERENC: (Sarud, 1880. január 28. – Budapest, 1964. november 30.)  1919-ben Borsod Megye főispánja, 1922-ben a miskolci szociáldemokrata párt titkára, és Miskolc második kerületének képviselője. 1926-tól 1939-ig országgyűlési képviselő, majd 1945 és 1947 között belügyi államtitkár. 1949-ben letartóztatták, börtönbe került, majd az ötvenes évek második felében rehabilitálták. Ezt követően visszavonultan élt; 1964-ben halt meg, Halásziban temették el.

ECKHART TIBOR: Pozsonyi Eckhardt Tibor (Makó, 1888. október 26. – New York, New York, USA, 1972. szeptember 10.) kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő, a két világháború közti magyar politika egyik vezető alakja.

DINNYÉS LAJOS: (Alsódabas, 1901. április 16. – Budapest, 1961. május 3.) Magyarország miniszterelnöke (1947. május 31. – 1948. december 10.), kisgazda politikus. 1931-től képviselőházi, ideiglenes nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő.

Dr. DÜCSŐ JÁNOSNÉ (Herczeg Ilona, ?-1948), járásbíró férjével együtt, az 1919-es Tanácsköztársaság üldözöttje, illetve halálraítéltje. Később a Nyilaskeresztes Párt országos női vezetője és szélsőjobboldali országgyűlési képviselőjelölt. 1945 után a népbíróság 10 évi börtönbüntetéssel sújtotta. 1948-ban méhnyakrákban a börtönben hunyt el!